Vendégeim
|
Páskándi Gézának
|
Nyitva az ajtóm, lépjetek be négy égtáj |
| menekültjei. Ez itt a legkisebb haza; az utolsó |
| búzaszemből kicsírázott ország. Nektek is, |
|
Itt fáradtságtok is hazatalál s a másutt |
| semmitmondó nyelv itt még a világ ura. Gyere, |
| Örömrontó Angyal küldöttje, te, bor-tócsák közt |
| száguldó motoros, a bőröd benzinszagú, |
| halálszagú, megérkezésed: seb s üszkösödés |
| ellen kiáltó száj is. A Kárpátok keménygallérját |
|
S te Apa s te apának Fia, gyertek ti is! |
|
véső-karúak, koronás gyökerek szobrászai, |
|
a házam teli tuskókkal, kezetek hiányával. |
|
Az ideiglenes szállások küszöbére odaszögezve a nyár, |
| esély napszámosai, át a tűzön, a keresztbefekvő |
| isten testén át, ahogy lehet! Látnunk kell |
| egymást, hogy láthatók legyünk, hallanunk |
|
|