Biztató

Csak úgy, mint a vakond a földalatti éjszakában, csak úgy, mint a szél, mikor átsüvít a Holdon,   e világvégi galambházon, csak úgy, mint a puskagolyó, mikor belebotlik   a testbe arcra bukva, csak úgy, mint a rakéta, mikor a magasság szívét   átszakítja, csak úgy, mint a szeretők, akik fölélik életüket   s nem hagynak a halálra semmit,   csak kabátjukat, esernyőjüket; csak úgy, mint a pilóta, a bekeríthetetlen ég   fegyence, ki azért száll   egyre magasabbra, hogy a földet   múlhatatlanul megszeresse; csak úgy, mint aki kövekről beszél folyton,   pedig hát nem hisz másban,   csak az embert megszülő földben,   arcán egy szerelem nyoma, akár   a vaspatkóé, halványulóban, eltűnőben.