Talán még van idő
Nem fértem el rövid sorokban – |
nem fértem el az életemben. |
A visszatartott lélegzet-hazákat most kifújom: |
Elég volt, súgja a száj, elég a kékülés, |
a kidagadt nyakerek pirospünkösdje, |
az út hajnali fölébredésből homályba, |
Talán még nem késő partra szállni |
egy világba vesző falevélen |
és szemek ködébe odaállni: itt vagyok végre! |
vesztemet akartam mindig, |
mert sok itt a kicsi győztes, hát undorodom, |
a fölpumpált fejű üregi király, |
a díszsírhelyek fölött röpködő, húsos pille – |
talán még van időm megelőzni |
s mellemen kazaltüzet gyújtok, hogy virágozzak! |
|
|