Csak magamat nem láttam
| Láttam alkonyodó házfalakat, |
| átmetszett torkú folyót magányosan elvérezni; |
| kavicsbányákat napsütésben, mikor a kövek, |
| mint a gyíktojások, fölhasadnak. |
| Láttam a tengert, himbálódzott az ég alatt, |
| mint akasztottak dagadt lábaszára. |
| Láttam a háborút: a ganyédombról véres birkafejek |
| nézték a levert katonákat. |
| a föld kitüntetéseiként ragyogtak. |
| Láttam a szerelmet: korai zöld levéllel |
| törölte le a mocskot magáról. |
| Láttam szabályos emberarcokat, |
| s a tükrök meghomályosodtak. |
| Csak magamat nem láttam még nélküled, |
| kezed nélkül a megkapálatlan kerteket, |
| könnyeid nélkül a siratnivaló emberfiát, |
| csak a világot nem láttam még, melyben szállásom lehetne, |
| ha nyitva felejtett szemed elengedne. |
|
|