Tűz árnya, semmiség
Földrészem ez az idegen szoba; |
hazám, mert veled alszom el benne. |
Nyugodt vagyok: az ágy halotti ágyam is lehetne. |
Tűz árnya, semmiség, szaloncukor-babák |
s ottkint az elhagyott tél karácsonyfái – |
szeretlek, mert eljöttél ide |
csomagokkal, sírni és fázni, |
enni velem húst, kenyeret, kalácsot |
s eláztatni ünnepi hajadat a hóban – |
szeretlek, mert itt múlt el az év, |
mint a szerelmek egy szobasarokban, |
mert faágak durrogtak kint a szélben, mint a pezsgősüvegek |
s láncos botok valahol messze, |
közeledve, majd távolodva. |
|
|