Ballada a régi idők modorában
| Százesztendős fiókból szedd elő! |
| Hol a rozmaring-sebző csizmasarkak, |
| és széttört-üvegű lámpája: a Hold? |
| Halott nagynénéd teste hol van? |
|
| az övé erdő-harmatban ázott. |
| Présházak templomfala közt |
| őt imádták, ő volt az áldott; |
| zöld vásárok szerencsehozó nője. |
| Szoknyája: erdőtűz – a fél Bakony |
|
| Virágai üszkös facsonkok, |
| ijedtsége a halvány tél volt. |
| Almában kés úszott a két melle felé, |
| de a pengébe belemarkolt, |
| és mint a jogart, úgy tartotta, |
|
Ajánlás
| Ha ölellek, ölelem őt is, |
| a kést, az erdőt s ami nincs már, |
| betyárlovak csontos fejét |
| egy éjszakai csordakútnál; |
| a földet, amely téged is vár: |
| csípőd, derekad temetőjét; |
| a hajnali fák országát, hol elrejtőzhetsz |
| és kiabálhatsz a jövődért. |
|
|
|
|