Ez a nap
egy nap megint az őrület: |
szobád és tested félhomálya, |
csöndje és határtalansága. |
|
Kitakart szád és semmi más – |
ott kint vadszőlő villogás: |
|
Vakmerő remény így szeretni, |
melledért, szádért megszületni, |
földdel, egekkel keveredni. |
|
A nyár, mint a vér, megalvad, |
összeomlik, mint birodalmak: |
gyűlnek körénk gyöngéd mocsoknak. |
|
Ne félj, nem félek, ez a nap |
s fekszem melletted akkor is, |
mikor már nem lesz több szavam, |
|
|
|