Rejtelmeket szólongatok
Ha nem szeretsz még láthatóbban |
veszendő életemre gondolok: |
az összevissza nappalokra |
s utaim tüske-torlaszára. |
|
kívánom csak a szerelmet – |
arcod az én arcomba olvadt |
s felhők suhanó karzatát, |
ahonnét otthonunkra látunk. |
|
S rejtelmeket szólongatok: |
nyugtalanabb legyen a föld |
kérdéseimtől, válaszodtól |
s alkalmasabb így a gyönyörre, |
ha már annyi titokra, kínra |
alkalmas néha öntudatlan. |
|
Kétségeimtől nem véd semmi, |
csak a te boldogságod védhet – |
Tested a legszebb jelű zálog, |
hogy látható legyen szerelmed |
és szemed gondolata is, mely mindig |
az élénk világba sodortat. |
|
|
|