Jó reggelt, világ!
Jó reggelt, hűvös kapualjak, |
égve felejtett villanyok csigolyasora! |
Jó reggelt, fáradt szerelem, te elkódorgott állat, |
kék vagy és összefagyott, |
Jó reggelt, mozgó, gyámoltalan város, |
kémények maffiája köpi rád a kormot, |
Köszöntelek, mint ki fázó szomszédját köszönti |
Nem érdekelnek most nyüszögő vízcsapjaid, |
a mosdástól szétázó kezek, szemek és emberarcok |
vasgyárak tüzes hasmenése, |
Sem az ólombetűs újságok habogása. |
Halottaidat s örök háborúidat lenézem |
s hozzád igazodó gyöngeségemet is! |
Repülőid: megsokszorozható koporsók, |
minden éjjel fölszállnak ellenem |
s dobhártyáimat bevérzik. |
De most nem érdekel a vérem, a sebem! |
melyben a láthatár széles redőnyeit fölengedem, |
|
Jó reggelt, éjszakai vércsíkok, |
leheletemben derengő fák, |
jó reggelt, megnyerhetetlen életem! |
|
|
|