Sem halál, sem kő-cserép
Mikor már szép lenne a földi nyár |
s a csontvázas test szárnyalni tanulna: |
korommal temeti be a nap gödreit |
s lefekszik melléd a vérfertőző múzsa. |
|
Csupa seb lesz a szád, a láthatár szemhéja, |
a megálmodott fák közt eléd futó vidék |
s vakaródzhatsz, akár a bibliai ember: |
nem segít sem halál, sem rücskös kő-cserép. |
|
|
|