Váltóláz

Mi ez a váratlan tolongás? ez a sirály-özön, nősikoly, óceán-zajongás? Fák csuklanak össze, mint napszúrást kapott férfiak. Az előbb még szőlőszem volt a számban, most pedig tengeriszap. Kezemen nyúlvér, békanyál s hálóing selyme szárad. Lomb-hintóban a nyár kocsiztatja a koponyámat. Eső ébreszt, víz altat, háborúra készül a test – Gyerünk, a bátrakat is szájba rúgom, ha butaságuk nem ereszt. Mi ez a düh, váltóház, fordulat? Versek robognak rajtam át, mintha tehervonat. Szétszórva csontom, csigolyám, agyam. Kezem, mint lelőtt katona fekszik idegen ágyak lövészárkaiban – Boldogtalan ujjak babrálnak velem, kék éggel bekötöznek, folyó gézével becsavarnak s visznek a szélre fektetve, de hova, hova?