Rejtsétek el a csodát

Olyan meztelen minden s olyan kiszámított. Rejtsétek el a csodát, hogy megszeressem! Mint háromszög-fejű sáskák, idegesen fölzabálják a világot a magyarázatok. Nem kapok szívdobogást már semmitől sem. Úgy nézem meg az égbontó csodákat, mint zsákruhás nőt, labdázó elefántot, türelmetlenül, dúltan, ideiglenesen s egy őrültet keresek magamban folyton, gépeknek, földrészeknek beszélő szentferencet: gyógyíthatatlan szájú rajongót, ki szenved, ha nincs veszélyes titka s kivédhetetlen álma, mert így reménye sincs – zuhog csak rá a nap, mint lenyűgözött fűre, ijesztő kőpofákra.