Emlékezés egy régi utcára

Kis görbe utca: eldobott dinnyeszelet. Köveid: fekete magok, elleptek a legyek. Zsinagógád homloka: kitömött borjú homloka. Kis zsidóid pajesza göndör, laskát lapít sovány kezük, nincs áruházuk, csak istenük, szél hátán jöttek Betlehemből. Ki látta Mózest kócszakállal? Minden éjszaka erre jár, vizet fakaszt a kövekből, vizet fakaszt a falakból s járdád hajnalra csupa sár. Kedvetlenségem rádtekint, tűnődő szemem hátranéz, zsidóleányka köszön vissza, szeme hatágú rettegés. Egy szalmaszál most fölrepül, elevenek látjátok-e? A kis zsidólány sárga csontja repül a sárga semmibe. Anyjához száll: zöld gáz az űrben, apjához száll: lámpaernyő a Holdon, öccséhez száll: négyszögű, száraz szappan egy túlvilági kirakatban. Kis utca, kis utca, Európa mákszem utcája, fekete saradban a halál nyomát gyöngülő szemmel látod-e? Elköltözöm belőled mindörökre, csak emlékeim hagyom itt: szélmalom-fáid majd megőrlik, madaraid majd fölzabálják.