Játék a tengeren
| Bújócskáztunk a víz alatt, |
| gyöngyvető, bolondos halak. |
|
| Csapkodtál felém a kezeddel, |
|
| Szerelem volt neked a tenger, |
| nyitott szemeden úsztam át, |
| de láttam még: utánam nézel. |
|
|
| A zöld folyók mind odafolytak, |
| a kék folyók mind odajöttek, |
| s hasad lebegő szigete alatt |
| összefutottak, ölelőztek. |
|
| s a szenny sodródó rakományát – |
| csípőd köré, mint Isten gyolcsát, |
| az egész tengert rátekerték. |
|
|
| A föld csak emléknek maradt, |
| vékonyka hajszál volt a part, |
|
| A narancsvörös sátrak is, |
| vagy mint izzó gömb-madarak |
| kezdtek az időn kívül szállni. |
|
| Tisztátalan sóval a számon |
| a vízről énekeltem hosszan, |
| s mert éltél, örömömben én |
| a tenger arcát megcsókoltam. |
|
|
| Hullámok hab-szarvú bikái |
| Vállamra álltál, hogy elérd, |
| s mire elérted, este lett. |
|
| Halak úsztak éjjel álmodban, |
| ablakunkon bejött a víz – |
| Két melled kincs volt, gyöngy-kavics, |
| mire fölhoztam, fuldokoltam. |
|
|
|
|