Ördögpille

Ha mégy a lépcsőn lefelé, ne nézz vissza a fordulónál, ne áruld el, hogy visszajössz s ha szólnék, visszaszólnál. Piros homály csapkod utánad: ördögpille vérselyem szárnya, bújj el mögé, hogy így lehess szemem örökös látomása. Ha mégy a lépcsőn lefelé, ne tudjam soha, kinek szánod sejtelmes sürgésed és kényes énekesmadár topogásod. Futottam én valaha tőled, büntettelek nyíltan, titokban, add vissza most a büntetést, míg van öröm a fájdalomban. Ha mégy a lépcsőn lefelé, látom most is egy búcsúzásod: lépdelsz s mögötted fal zuhan, vörös homály, téglapor, átok.