Látok kék lámpát lengeni

Nem erdők hűvösében:   férfikarok homályán   rejtőzik Magda –   fülében virág-függő   s derekán aranykígyó   nyújtózkodik a Holdra. Első szerelmem, hold-leány, te más egekre szálló, parázsló tenyerembe mernél-e még zuhanni? Tíz ujjam emlékezik, tíz körmöm fölhasad, hogy szenvedve láthassam elfordult arcodat –   Vasárnap van: hallod-e?   búgnak templomi orgonák,   zsoltárt énekelsz hozzám,   zsoltárt éneklek hozzád.   Nincs pap, nincs Isten, mi vagyunk   fehér oszlopok árnyán   jelenvalók és hitvallók   szerelem áldozásán. Vasárnap van: tudod-e? Nagy eső zuhog: látod-e? Villám sétál az utcán. Ha rádnéz, meg is halhatsz. Bújj ide ballonom alá, bújj ide örömöm alá, soha meg nem halhatsz. Tíz ujjam emlékezik, ruhám is emlékezik butácska örömömre. Nem volt füledben függő, derekadon se kígyó s nem tudtam, hogy a tested hajolna szerelemre. Orgonazúgást hallottam, liliom hegedűszavát – Hallok most tompa dobszót, bűnért jajgató zongorát s látok kék lámpát lengeni, sötét szobába hívót, hogy megfojtsam derekadon a hideg aranykígyót.