Cseresznye-ballada

Piros csillag, egyszem cseresznye, rigó csőrében hova szállsz? A rigó csőre csont-koporsó, fúródik veled végtelenbe. Kicsattantál, meggömbölyödtél, akartál lenni piros kedvem, s lenyakaztak: most véres fej vagy, barbár jelkép suhanó versben. Nézek utánad, s magam látom: fölkap, elvisz az idő csőre, látomás leszek eltűnőben, s amit itthagyok, minden az lesz.