A költözés gyönyörűségei

Megérkezik a furgon, az ablakból integetek a sofőrnek: nyitva a kapu, faroljon be az udvarra. Egyszobás kicsi lakásban laktam a mai napig, egy volt üzlethelyiségben, az úttestig rúgó rozzant épületszárnyban. Holnap ezt a kiugró részt lebontják, helyét lehengerlik és kikövezik a gyalogosok számára. Az ittmaradó két szomszéd, Bajzáth és Menyhért ablakaikban könyökölve figyelik, hogy fogok elhurcolkodni.

Nem vagyok vagyonos ember, minden holmim elfért egy fedeles ládában és két vaspántos bőröndben. A fedeles ládára lakat helyett csak fapálcikát dugtam, a pántos bőröndöket átkötöttem zsineggel. Ezekben van minden holmim, még a gyerekkori ingeim is, a kinőtt és kihízott tiroli nadrágaim, foltozott fenekű térdnadrágok, matrózruhák, kisárgult függönyök, párnák, pokrócok, virágcserepek, kitömött madarak, falvédő gyékények, törött hegyű ceruzák, ócska távcsövek, füzetek, képesújságok, lámpaelemek, gyertyák és különféle drótok. És két használható táskarádió. Van ezenkívül egy dohos ágykeretem a betétül szolgáló kikoszlott matracokkal, egy asztalkának használt konyhaszékem, egy valódi tonettszékem, egy magas és keskeny szekrényem, rajta a Református Kollégium leltári számával. Tíz perc se telt bele, mindent fölraktunk a furgonra.

Az elmozdított szekrény helyén most váratlanul vörös és fényes marad a padló. Ott a folt közelében áll falnak támasztott aktatáskám, mellette régi képes újságból kivágott bekeretezett színes kép. Ezekért térek vissza legutoljára. Táskám elég öblös, két rekesze is van; egyikben elfért újságpapírba csomagolt házipapucsom, három kimosott blúz és egy gyapoting, amiben néha aludni is szoktam. A másik rekeszben a borotvakészülékem, a fogkefém, és egy üveg áfonyaíz, amihez nagyon ragaszkodom. Valamint egy üveg rumkülönlegesség. A képről annyit: igen távoli várost ábrázol. Egy híd kovácsoltvas karfája látható rajta, alatta sárga vizű folyó, fölötte hegyre fölfutó tornácos, erkélyes házsor. Az égen tintával rajzolt fekete nyíl mutat ki a képből: „A fogolytábor felé. Tarisznyás Gábor tulajdona.” A képet örököltem.

Beülök a sofőr mellé. Lábamnál az aktatáska, ölemben a kép. Integetek Bajzáthnak és Menyhértnek, ők maradnak, én pedig költözöm új lakásba. Magyarázom az utat a sofőrnek: most egy darabig egyenesen, aztán balra, majd újra egyenesen, amíg nem szólok. A sofőr többször felém sandít, vajon jól értette-e. Pedig szerintem jó irányban haladunk. Kifelé tartunk a városból.

Aktatáskám a lábamnál, a kép az ölemben. A híd korlátja teljesen fekete, alatta a Mtkvari folyó sárga tükre, fölötte ciprusok és pálmafák között kékek az erkélyek, a Rusztaveli úton szürke szamarak baktatnak.

Intek a sofőrnek: most térjen ismét balra. És elindulunk egy gödrös, ruganyos földúton egy őszi rét mélyén emelkedő füstoszlop felé. Az első szemétrakásnál megállunk. A sofőr morcosan bámul rám, ujjai zongoráznak a volánon. Én kiugrom mellőle és fölkapaszkodom a raktérre. Legördítem az ágykeretet, a hozzávaló deszkákat messzire hajítom, a matracok csak úgy porzanak. Kidobom a konyhaszéket, a tonettszéket és a Református Kollégium keskeny szekrényét. Aztán a két zsineggel átkötözött pántos bőröndöt, legvégül a fedeles ládát. Ez a legnehezebb, éles reccsenéssel esik az élére, a csapolásoknál megrepedezik, szürke por emelkedik belőle, megszólal benne a táskarádió. Fülelek: angol nyelvlecke Malaysia számára. A sofőr krákog, haja belelóg nedves homlokába. „A franc az ilyen fuvarba.” Visszavitetem magam a városba, a lakótelep peremén fizetek és kiszállok.

A lift még nem működik, gyalog mászom föl a hetedik emeletre, kezemben az aktatáska, hónom alatt egy híd a Mtkvari folyón, feléje szürke szamarak közelednek. A lakás vakolatszagú és üres. Bezárom magam mögött az ajtót, aktatáskámat a falnak támasztom, melléje a képet. Előveszem az üveg áfonyát, az üveg rumkülönlegességet, és az ablakpárkányra teszem őket. Lecsavarom a rumosüveg kupakját, meghúzom. Aztán újra meghúzom.

A Mtkvari folyó vize sárga, mögötte az erkélyek kékek, a közeledő szamarak szürkék. Itt nálunk angolna alakú hosszú keskeny felhők mögött most megy le a nap. Vörös, kerek, és óriási. Tyűha! Ez igen!