Tanyai lány

A csónakban öt öregasszony ült. Egy férfi evezett. Magasabban és távolabb telefonoszlopok sora húzódott, tövükben most csapott össze a két oldalról érkező víz. A férfi elengedte az evezőket s a csónak most egy helyben forgott.

– Egy lány – mondta az első öregasszony.

– Egy lány – mondta a második is.

– Cigarettázik.

– Már bokáig áll a vízben.

– És cigarettázik.

– Fázom – mondta a harmadik öregasszony. Ez az öregasszony nagyon vizes volt.

– Hogy mi van?

– Egy lány – mondta a negyedik öregasszony az ötödik öregasszonynak. – Már bokáig ér neki.

– Hé! – kiáltotta az evezős férfi a lánynak. – Te mit csinálsz ott?

– Semmit – kiáltotta vissza a lány.

– Na gyere hamar.

– Nem megyek – kiabálta a lány.

– Ne viccelj. Nincs időnk.

– Gyere, kislány, gyere – kiabálta az ötödik öregasszony.

– Menjünk – mondta a harmadik öregasszony, aki nagyon vizes volt. – Menjünk, ha nem jön.

– Én nem tudok bemenni – kiabálta az evezős férfi. – Semmiképpen nem tudok odamenni.

– Nem kell idejönni – kiabálta vissza a lány.

– Akkor gyere. Már a lábszáradig ér. Már térdedig ér.

– Nem megyek – kiabált a lány. – Tanyai lány vagyok.

– Miféle lány vagy? – kérdezte kiabálva az evezős férfi.

– Tanyai lány vagyok. Nem megyek.

– Mit mondott? Miféle lány? – kérdezte a harmadik öregasszony a negyedik öregasszonytól.

– Azt, hogy tanyai lány.

– Ki az a Tanyai? Mert én nem ismerem.

– Én sem ismerem.

– Én sem.

– Tudsz úszni? – kiabálta az evezős férfi.

– Tudok – kiabálta a lány.

– Akkor gyere. Csak egy kicsit kell. Attól addig.

– Nem megyek.

– Nem jön – mondta az első öregasszony. – Nem akar.

– Menjünk – mondta a harmadik öregasszony.

– Tudsz oszlopra mászni? – kérdezte az evezős férfi.

– Tudok – kiabálta a lány.

– Akkor mássz fel.

– Nem mászom. Tanyai lány vagyok.

– Nem mászik, azt mondja – mondta az ötödik öregasszony.

– Már a térdéig ér neki a víz – mondta az első öregasszony.

– Már a combját locsogja nekije.

– Menjünk, ha nem jön – mondta a harmadik. – Én nagyon fázom.

– Várjunk – mondta az evezős férfi. – Amikor a melléig ér, akkor idejön.

– Még cigarettázik – mondta a negyedik öregasszony.

– Ezt még elszívja, aztán jön.

– Hol a tanyátok? – kiabálta a férfi.

– Ott.

– Ott nincs semmi.

– Ott van.

– Hát a tanyaiak hol vannak?

– Ott vannak.

– Ott nincs senki.

– Ott vannak.

– Mit mond? – kérdezte a harmadik öregasszony.

– Azt, hogy ott vannak – mondta a negyedik.

– Akkor nincs egyedül.

– Hát biztos.

– Ott vannak, csak nem látszanak.

– Valaki adhatott neki tüzet is.

– Még meggyújt valamit.

– Menjünk.

– Igazán menjünk.

– Na jössz-e? – kiabálta az evezős férfi. – Nem tudok odamenni. Nem kerülhetek sodrásba.

– Nem megyek – kiabálta a lány.

– Most már a melledig ér – kiabálta a férfi. – Most már elindulhatsz. Lökd el magad szépen az oszloptól. Most már pont a melledig ér.

– Hagyja a mellemet – kiabálta a lány. – Tanyai lány vagyok. Ne kössön a mellembe.

– Menjünk – mondta a harmadik öregasszony. – Meghűlök.

– Kellesz a francnak – üvöltötte az evezős férfi. – Kell a francnak a melled. Már a válladig ér.

– Menjenek dolgukra – kiabált a lány.

– Menjünk dolgunkra – mondta a negyedik öregasszony. – Igaza van.

– Fulladj meg – üvöltötte az evezős férfi, aztán az öregasszonyokhoz fordult. – Bár kiköthetnénk még az akácosban. De nem hiszem, hogy még kiköthetünk.

– Kössünk már ki valahol – mondta a második öregasszony.

– Bár lenne még egy evezősünk.

– Bár lenne egy kis hátszelünk.

– Né, a feje még künn van. Az még egészen jól látszik.

– De már nem egészen.

– Az ott épp a szája.

– Az nem. A szája már nincs künn, az biztos.

– Kialudt a cigaretta.

– De az orra neki, az még künn van.

– Az ott az orra.

– Az nem az orra. Az valami egyéb. Az nem orr.

– Hát mi a fene?

– A füle.

– Az magának fül?

– Mit mondott?

– Azt, hogy nem fül.

– Mert nekem rossz a szemem.

– De az ott még az.

– Micsoda?

– Az.

– Az nem az.

– Nem is annál az oszlopnál állt.

– Hát melyiknél?

– A másik oszlopnál állt.

– Melyik oszlopot mondja maga?

– Én aztat ott. A másik kettő között.

– Én meg aztat.