Sírfelirat helyett

Vasile Ureche, miután leszerelt a katonaságtól, fenn a hegyoldalon, a Köves útnak nevezett vízmosás mentén, nem messze szüleitől, fenyőgerendából házat ácsolt magának. Mint errefelé általában, ez is hegyi stílusban épült, zsindelytetős, tornácos kicsi ház volt, a Pietrosz felé menet mindenki elhaladt előtte. Néhány fenyő tartozott a telekhez, alattuk burgonyát termesztett, feljebb, az erdő alatt volt még egy keskeny zabvetése. A havason juhokat meg marhát tartott, otthon vajat köpült, s hetente egyszer bevitte a visói piacra. Ha megszorult, a bányában dolgozott vagy a fakitermelésnél. Volt éjjeliőr is.

A felesége kicsi tömzsi asszony volt, Ioanának hívták. Ha tehette, mindenüvé elkísérte. Aki vajért igyekezett hozzájuk, előbb benézett a Köves út alatti kicsi ivóba, ahol gyakran lehetett őket látni, amint háttal a bejáratnak, egymás mellett állva isszák a korsó sörüket.

Három fia volt, eleinte elkísérték fáért az erdőbe, télen ő is bevitte őket szánon Visóra, de aztán hamar elkerültek otthonról különböző iskolákba. Ezek néha kölcsönkértek tőle, aztán megadták, aztán ő kért kölcsön a gyerekektől és megadta nekik. Néhány levél és néhány pénzesutalvány.

A temetésre aztán autókon érkezett a rokonság Bukarestből, Nagybányáról és Orsováról. Temetés után a három mérnök fiú hazautazott Bukarestbe, Nagybányára és Orsovára. Hívták az anyjukat, de nem ment velük. Otthon maradt, s aki rendszeresen benézett a Köves úti kicsi ivóba, láthatta, amint háttal a bejáratnak, állva issza a korsó sörét. Látni lehetett hetente egyszer a visói piacon, amint vajat árul.

Errefelé sokan járnak idegenek is, mindenki, aki a Pietrosz felé kapaszkodik, elhalad a fenyőgerendákból ácsolt kicsi ház előtt, de senkinek nem jut eszébe megkérdezni, vajon kicsoda is lakhatott benne.

Vasile Ureche egyszerű ember volt, egyszerűen élt, és egyszerű a sírja a borsai temetőben. A környező hantok alatt pihenők kegyeletteljes rokonai nem panaszkodhatnak, hogy letapossák a törpe árvácskát, ami itt vadon megterem, vagy fölrúgják a konzervesdobozokban virító oroszlánszájat meg a nefelejcset, mert Vasile Ureche híre alig-alig jutott túl faluja határán, s így sírjához sem rendeznek csoportos kirándulásokat.