Szürke nap

Hófúvásos szürke délelőtt volt, a keményre fagyott sima úton csak keskeny csíkokban tapadt meg a hó. Vitték már a Dunka lányt is, szántalpon, jó magasra fölpockolt fedetlen koporsóban. A koporsót három oldalról cövekek tartották, el ne mozduljon a szán farolása közben. Hogy rosszabbról ne is beszéljünk.

A Dunka lány arca olyan színű volt, mint a papír, s valahogy megnőtt és megkampósodott az orra. Körüldongták, csak úgy zizegtek körülötte a hópelyhek.

A lepénysütő ablakából többen végignézték a csendes menetet, páran csatlakoztak is hozzá. A sorsjegyárus is végignézte a papírszínű lány után menetelőket, összeseperte asztaláról a pénzt, a sorsjegyeket s a karikára fűzött borítékokat. Beállt a sor végére.

Egy eresz alatt komor tekintetű, tömzsi asszony várakozott. Karján horgolt terítőféleséget vagy valami horgolt függönyféleséget tartott. Mintha csak éppen árulta volna. A vénséges Dunka Mária volt. Hirtelen előresietett a gyászolókhoz, hadarva kérte őket, csempésszék be ezt a kis holmit oda a lány mellé. Mind kunyerálta, kunyerálta tőle, amíg élt, de ő nem adta. Most itt van, tessék. Legyen hát az övé. Így. A vén vatrantyú.

A menet közepe táján egy ismeretlen asszony selymes falvédőt kínálgatott. Ritkaság, mondta, külön rendelésre készült. Badr el-Budur hercegnőt, Aladdin későbbi hitvesét ábrázolta, a fürdőből jövet. Kétszáz lej.

A sorsjegyárus egyre előbbre furakodott a sorban, karikájáról az utolsó borítékolt sorsjegyet is letépték. Ekkor kiállt a sorból és hazament.

A menettel szembejövő billenőkocsik tisztelegtek, jó nagyokat dudáltak a lovak füle mellett, amíg be nem kanyarodtak a temető felé vezető meredekre. Ennek végében már ott várta a Dunka lányt a hóba ásott hideg, fekete üreg. Olyan természetes volt ma az egész. Mintha a hó jött volna őt sebesen eltemetni.

Később a torra aztán megtelt az egész udvar. A konyhába csak melegedni jártak. A billenőkocsik nagyokat tülköltek a gyülekezetnek. Fogyott a pálinka, a sütemény meg a sok füstölt téli finomság. Fogyott a borítékolt sorsjegy is, az árus gyakran fűzött új sorsjegyeket a karikájára. Ezen a felemás, bánatból vidámságba tetsző napon az ember mohóbban kereste a szerencséjét. A súrolt padlójú, rongyszőnyeggel borított, keksz-szagú szobában új, fehér, horgolt csipkefüggöny borította az ablakot. Az asszonyok falvédőket mutogattak egymásnak. Már három darab volt: Badr el-Budur hercegnő, Aladdin későbbi hitvese, a fürdőből jövet. Darabja négyszáz lej.

Ennek a Dunka családnak egyébként három gyermeke volt. Az egyik, a fadöntő most is fát döntött a távoli Cserna völgyében. A második, az kamionsofőr volt, és egy TIR járaton robogott valahol Slavonski Brod és Portogruaro között. A harmadik ez volt, ez a papírszínű, kampósodó orrú lány a behavazott gödörben.