Krétaszag

Bundás Rekk lehunyt szemű házban lakik, utcára nyíló ablakát örökösen csukott zsalu takarja. Ajtaja az udvarra nyílik, poros lépcsők vezetnek a gádor fölött a ház elé. Udvara kicsi és kopár, nem terem meg rajta sem fű, sem egyéb hitvány virágot hozó gyom, mert Bundás Rekk tavasszal különféle oldatokkal öntözi a földet; így esőtlen nyári heteken, amikor csak a falak alatt kavargó forró szél szárítja, kiégett udvara olyan lesz, mint egy darab, kerítéssel védett sivatag.

Bundás Rekk, a csendes szomszéd, az utcán naponta kétszer látható, egyszer kora reggel, amikor kezében drótfogantyús, szutykos szatyorral indul valamerre, aztán estefelé, amikor szennyvizes vedrével lép ki a kapuján és beleönti az utcai lefolyóba. Ilyenkor vagy mindjárt visszatér sivatagos udvarára, vagy amúgy vedrestől elindul valamerre. Személye annyira közömbös szomszédai számára, hogy ritkán fordulnak utána.

Vele szemben Trenkó lakik népes családjával, szemben Bundás Rekk beszögezett zsalugáteres ablakával: a két öreg Trenkó, a három fiú, a két lány, a menyek és a vők. Ezek egész udvarukat befuttatták szőlővel, beültették dáliával, oroszlánszájjal, estikével, sóskával, kaporral, petrezselyemmel, a falak tövéből az ereszig mályvatövek ágaskodnak. Nagy közös asztalnál étkeznek az udvaron vagy a lugasban, olykor hiányos öltözékben, lenge alsókba, papucsokba bújva, gyakori vendégeik is ingujjra vetkőzötten forgolódnak közöttük, mint meghitt családtagok. Megszokták a szemközti ház száraz csöndjét, lehunyt szemét, megszokták, hogy udvarukba csak a nap süt be, nem szomszédjuk sárga tekintete. Bundás Rekkre sosem gondolnak.

Pedig Bundás Rekk – ha csak nem éppen hajnali szatyros portyáján, vagy esti szennyvizes-vedres sétáján tartózkodik házon kívül – egy magasított lábú széken ül a zsaluval lesötétített szobája ablakában. Ül egy lyuk előtt, amit azon a napon fúrt a zsalu deszkájába, amelyiken azt végképp be is szegezte. A lyuk alatt a deszka orra érintésétől már megzsírosodott, leheletétől szivacsossá korhadozott, s ha nem épp Bundás Rekk szagáról volna szó, ő maga is érezhetné, közelségétől már mennyire büdös a deszka.

De Bundás Rekk nem érez semmit, csak olthatatlan kíváncsiságot. Gyötrőbb lett ez a kíváncsiság egy napon, amikor Bundás Rekk krétaszagot érzett a lakásban. Ez az aránylag ritka szag nem az utcáról illant be a repedéseken, forrása itt van valahol a szobában, és Bundás Rekk csak úgy forgolódik maga körül, semmiképp nem bír szabadulni a szagtól. Mint valami pimasz légy üldözi őt a szag és rátelepedik az orra hegyére. Végre megpillantja magát a nyitott ablak homályos tükrében és látja: krétás az orra. Villanyt gyújt, s miközben letörli orrát, megpillantja a kémlelő nyílása alá írt üzenetet:

Krétás az orrod neked.

Döbbenetes. Aki ezt írta, igazat ír. Meg kell kapaszkodni valamiben. Igen, hisz attól a krétától lett krétás az orra, amivel egy ismeretlen valaki jóslatokat firkált a zsalu belsejére. Döbbenetes. Egy valaki. Egy illető. Egy egyén. Talán most is egy deszkába fúrt kicsi lyuk mögött kuporog a szekrényben.