Felvilágosító iroda

Elképzelésünk szereplői:

SZOLGÁLATOS

KOMPUTER

Tudakozódók HANGja

NŐ (később CUNCI) hangja

 

Elképzelünk egy felvilágosító irodát, egy amolyan mindenes irodát, amely a hozzá intézett legkülönbözőbb kérdéseket igyekszik kellő díjazás ellenében megválaszolni. Elképzelünk egy komputert, a kapcsolókkal és gombokkal ellátott szolgálati asztalt, kis műszerfalat, kigyúló színes lámpákkal, ezeknek fénye kiadja a háttal ülő Szolgálatos alakját. Éjszaka van.

HANG (méltatlankodva). Uram, mi már beszélgettünk. A birtokomban lévő két naptár közül az egyik arról tudósít, ahogy a nap ma este tizennyolcötvenhétkor tért nyugovóra, míg a másik a fent említett időpontra tartós napfogyatkozást ígért. Mindkét jelenség sötétséggel jár. E vélekedésekkel ellentétben, ha nem káprázik a szemem, fényes nappal van. Miért teszik ezt az emberrel?

KOMPUTER. Ahonnan ön beszél, biztos másnap van.

SZOLGÁLATOS. Valahol már megint másnap van.

HANG. Akkor legalább mondja meg, hány óra.

KOMPUTER. Mint a tegnap ilyenkor.

SZOLGÁLATOS. Tényleg, még csak negyed kettő.

HANG (szorongó). Kedves barátom. Itt ülök csillámló sziklafalon…

SZOLGÁLATOS. Már megint kezdi? Kérem, legyen rövid…

HANG. Halló… Itt ülök csillámló sziklafalon. Nem tudom, hogyan kerültem ide. A közelben keselyű tartózkodik.

SZOLGÁLATOS. Adom a komputert.

KOMPUTER. Ön mostanság tűzzel jár. A keselyű éhes. Befejeztem.

SZOLGÁLATOS. Ezek az éjszakai kliensek már aligha fognak fizetni. (Szórakozottan.) A keselyű éhes, a keselyűnek nagyszerű az étvágya. A kívánt napfogyatkozást viszont sajnos nem tudtuk biztosítani, mivel éjszakára esett, miközben ön feltehetőleg aludt. Ön könnyelműen átalussza éjszakáit a földteke egyik felén, miközben…

NŐ hangja. Halló!

SZOLGÁLATOS. Halló.

NŐ. Kérdeznék valamit.

SZOLGÁLATOS. Tessék.

NŐ. Kivel beszélünk?

SZOLGÁLATOS. A Szolgálatossal. Adjam a komputert?

NŐ. Ne, ne.

SZOLGÁLATOS. Akkor tessék.

NŐ. Maga a kedves Szolgálatos?

SZOLGÁLATOS. Én vagyok a szolgálatos.

NŐ. Kedves szolgálatos, beszélgessünk. Beszélgetni akarok. Hogy hívják?

SZOLGÁLATOS. Szolgálatosnak.

NŐ. Jó, jó. De mégis. Még hogy? Hogyan szólítsam?

SZOLGÁLATOS. Engem szolgálatosnak hívnak. Benne van a szabályzatban. Amikor szolgálatban vagyok, nincs nekem egyéb nevem.

NŐ. Ó, ne legyen ilyen. Csak nevén szeretném szólítani. A hangját már rég ismerem.

SZOLGÁLATOS (hajthatatlan, de udvarias). A nevemet sajnos nem mondhatom meg. Csak ennyit: Szolgálatos. Mindenki így keres idebenn. Tartja még a vonalat?

NŐ. Persze. Hisz beszélgetni akarok.

SZOLGÁLATOS. Bizonyára tudja, percenként kell fizetni.

HANG (éles, tiszta). Tisztelt iroda. Harminchárom éves vagyok. Odaszegeztek valahova. Kérem, kapcsolják hamar az apámat.

KOMPUTER. Jézus úr, ön árva.

NŐ. Na, folytathatom?

SZOLGÁLATOS. Tessék. Percenként szökik az automata.

NŐ (egyre magabiztosabban). Ezt már hallottuk. Persze hogy fizetek. De hagyjuk most ezt. Mondja, emlékszik rám? Hiszen mi már beszélgettünk…

SZOLGÁLATOS. Lehetséges. Valamelyik éjszaka.

NŐ. Éjszaka? Már nem is tudom.

SZOLGÁLATOS. Én mindig éjszaka dolgozom. Én vagyok az éjszakai szolgálatos. Én válaszolok az éjszakai kérdésekre.

NŐ (élénken). Persze hogy éjszaka volt és körülbelül ez volt a szöveg (lassan tagolva, mintha elhangzott szavait idézné): „Kedves Szolgálatos, nénémet egyik barátja igen kicsire nőtt káposztákkal ajándékozta meg. Akkorák, mint… mint mondjuk egy-egy dió. Ha elültetem őket, megnőnek-e?” Erre maga, a kedves és mosolygós hangján: „Az ön nénje barátja kelbimbót hozott a házba. Enyhén sós vízben megfőzi, tojás, tejföl, reszelt sajt, prézli. Kész.”

SZOLGÁLATOS. Azt, hogy „kész”, azt nem mondhattam, csak azt, hogy „befejeztem”. De nem én válaszoltam, hanem a komputer. A komputer kedves és mosolygós hangját hallhatta. Főnökeink gondoskodtak arról, hogy a komputernek kedves és mosolygós legyen a hangja.

NŐ (egyre közvetlenebb). Megmondom az igazat. Az egészet most találtam ki. Csak annyit kérdeztem, hány óra.

SZOLGÁLATOS (kezd kedvére lenni a beszélgetés). Lehetséges. És hány óra volt?

NŐ. Negyed kettő.

SZOLGÁLATOS. Negyed kettőkor kezdik az álmatlanok.

NŐ. Mondja, nem álmos?

SZOLGÁLATOS. Sose vagyok álmos. Azért lettem éjszakai szolgálatos.

NŐ. Mert én sem. De akkor legyen valamivel kedvesebb. Jó?

SZOLGÁLATOS. Igyekszem…

NŐ. Vagy azt akarná mondani, hogy unja a beszélgetést?

SZOLGÁLATOS. Én nem tudom, mi az unalom.

NŐ. Jaj, de isteni. Szolgálatos, mondja, meddig lesz maga szolgálatos?

SZOLGÁLATOS. Hajnali négyig. Akkor lejár a munkaidő.

NŐ (elgondolkozva). És csak úgy ül ottan… És csinálja azt a dolgot, hajnali négyig? …

SZOLGÁLATOS. Mindig arra készültem, hogy kielégítő válaszokat adhassak. Gyerekkorom óta erre képeztettem ki magam…

NŐ. … És mert szeret a kedves és mosolygós hangján beszélni… Ilyenkor éjnek évadján.

SZOLGÁLATOS (bizalmasan). Nekem ez a szenvedélyem.

NŐ (suttogva). Szolgálatos! Hallgathatnám hajnali négyig? Amíg megmondhatja a nevét.

SZOLGÁLATOS. Lehet, de… Én figyelmeztettem, az automata percenként taksál.

NŐ. Ó, most már hagyjuk azt az automatát, az automata végképp nem érdekel. És mondja, négykor, amikor befejezi, például mit csinál?

SZOLGÁLATOS. Négykor felváltanak. Felvált a reggeli  szolgálatos.

NŐ. Felváltják. És? …

SZOLGÁLATOS. És rohanok a négytízes buszhoz. Ha nem érem el, akkor a négyhúszassal megyek. Hat perc az út. Időbeosztásom szerint fél ötkor már otthon kell olvasnom.

NŐ. … Hajnalban, a lehetetlen fél ötkor már olvas? … Szegényke.

SZOLGÁLATOS. Tanulok. A komputer is folyton tanul.

NŐ. … Hat perc az út… Meséljen még. Csak úgy hazamegy négykor…

SZOLGÁLATOS. A négytízessel vagy a négyhúszassal.

NŐ. … De csak úgy? … Gondoltam…

SZOLGÁLATOS. Igen. Szóval úgy rendesen hazamegyek.

NŐ. Gondoltam, a négytízes vagy a négyhúszas körül fölcsíp valakit egy kis kirándulásra, hiszen ahol maga lehet, ott azt hiszem egészen el lehet gémberedni… Valakit, aki a kapuban várja négy óra ötkor… Valakit, aki jött, hogy a Szolgálatosunk hangját hallja.

SZOLGÁLATOS. Nem vagyok kiránduló… Egyszer, gyerekkoromban, anyám a vonatból mutatott egy erdőt… Soha nem voltam valami barátkozó.

NŐ. És mióta nem olyan barátkozó? Szolgálatos, hány esztendős is maga?

SZOLGÁLATOS. Ezt elárulhatom: harminchárom, mint az iménti kliensem annak idején.

NŐ. Ja, az a szomorú a képekről…? De Szolgálatos! Maga nem olyan viaszszínű nem olyan pergamenszínű, nem olyan falszínű, mint az. Olajbarna és kékszemű. (Ünnepélyesen.) Olajbarna és kékszemű. Eltaláltam?

SZOLGÁLATOS. Azt hiszem, igen. Nagyjából ilyenszerű vagyok. Bár rég nem néztem tükörbe.

NŐ (egyre hevesebben). Olajbarna és kékszemű. És vékony, tapintható ujjakkal rendelkezik. Vékony, tapintó ujjaival lágyan végigkocog valakinek a fehér nyakán… Élvezi vékony, barna ujjait valakinek a langyos, gyöngyházfényű nyakán, mosolygósan, mint a hangja… Szolgálatos! Hajnalonta, úgy negyed öt felé, hány nőhöz jár onnan haza?

SZOLGÁLATOS. Én mindig, minden hajnalban hazamentem tanulni. Nekem még nem volt időm, hogy néha ne tanuljak… Én még nem voltam nővel…

HANG (már ismerős). Uram, már nem szükséges bemutatkoznom. Csak arról lenne szó, hogy míg a tulajdonomat képező két naptár egybehangzó tudósítása szerint ma péntek van, ha jól megnézem, külsejét tekintve szombati ez a nap. Miért teszik ezt velünk?

SZOLGÁLATOS. Ezek szerint ön másnapos. De megkérdezzük a komputert.

KOMPUTER. Én mint ember kérdeznék valamit: nem menne maga a… (Szolgálatos sietve kikapcsolja.)

HANG. Hova? Hova?

NŐ (közbevág). Na befejezte? Szolgálatos! Valamit mondott az imént. Hogy harminchárom, és…

SZOLGÁLATOS. Ez a színigazság…

NŐ. És hogy soha, soha… ,

SZOLGÁLATOS. Úgy van.

NŐ. Mondjuk, elhiszem. De gondolom, úgy negyed öt felé, a buszban vékony barna ujjaival elvadászgatna valakinek a fehér nyakán… És mosolyogna. Ezt  nem tagadhatja.

SZOLGÁLATOS. Bár az igaz, ujjaim vékonyak és barnák, ezt a vadászgatást még nem tudom róluk. Nem nagyon ismerem, szóval nemigen ismerem…

NŐ (kiegészíti): … „ujjaimat vadászgató oldalukról.”

SZOLGÁLATOS. Hát igen.

NŐ. És csak úgy tűri, hogy ujjai hajnalonta a négytízesben vagy a négyhúszasban hideg kapukulccsal babrálgassanak gémberedés ellen. (Álmodozva.) Odakünn meg magas kéményekből lilás fényben úsznak elő a felhők. (Suttogva.) Szolgálatos!

SZOLGÁLATOS. Tessék.

NŐ (suttogva). Felhő! Mondja nekem ezt a szót: felhő.

SZOLGÁLATOS. Felhő.

NŐ. Még, még!

SZOLGÁLATOS. Felhő, felhő.

NŐ (forrón). Most nevén szeretném szólítani. Most már ki akarom mondani a nevét.

SZOLGÁLATOS (szomorúan). Szolgálatos.

NŐ. Lehet ezt becézni? SZOLGÁLÁTOS. Csak Szolgálatos. Egészen négyig.

NŐ. Kár. Elképzelem, miközben a mikrofon fölé hajol, fekete tincs hull a homlokába, eltakarva a szolgálatos egyik szemét… Fénye a tincsek közt villózik… és én…

SZOLGÁLATOS. Tényleg, az a tincs belóg!

NŐ. Hogy tudnám becézni? Mégis.

SZOLGÁLATOS (bizonytalanul). Nem tudom… Esetleg így: Szolgi. Jó lesz?

NŐ. Szolgi, Szolgi, mennyi van még négyig?

SZOLGÁLATOS. Még csak fél kettő.

NŐ. Én akkor négyig Cunci leszek.

SZOLGÁLATOS. Most már négyig tartjuk a vonalat.

HANG (az ismerős). Uram, megint csak én vagyok. Kérem, ez még a múlt hét? Ugyanis zátonyra futottam. Márpedig… (Szolgálatos kikapcsolja.)

NŐ (mostantól CUNCI). Szolgi, maga kivel mind beszélget?

SZOLGÁLATOS. Csak ezzel a másnapos hajóssal. Szombaton azt hitte, péntek, vasárnap azt, hogy szombat, azt hiszem, nekiment a jövő hétnek.

CUNCI. Szegény fiú.

SZOLGÁLATOS. Ezentúl a komputer beszél majd vele.

CUNCI. A komputer? Szolgi, a komputernek van rendes neve, vagy ő négy után is komputer?

SZOLGÁLATOS. A komputer komputer. Ez a neve.

CUNCI. De négykor őt is felváltják, és együtt mennek a kapuig?

SZOLGÁLATOS. Ó, nem, ő itt marad. Be van szerelve.

CUNCI. Ó, sejtem. Egy olyan gépféleség, amelyen most dobolnak a mosolygós, barna ujjai. A vadászók. Eltaláltam?

SZOLGÁLATOS. Csakugyan, valami dobol. De nem az ujjaim dobolnak.

CUNCI. De valami dobol. Valami dobog, hisz hallom.

SZOLGÁLATOS. Itt valami lüktet.

CUNCI. Ha!

SZOLGÁLATOS. Lüktet, de mi?

CUNCI. Találd ki!

SZOLGÁLATOS. Valaki!

CUNCI (nevet, majd suttogva). Csak odaszorítottam a kagylót. Hallod?

SZOLGÁLATOS. Benned dobog? Benned?

CUNCI. És benned.

HANG (közbeszól). Kedves barátom. Itt ülök…

SZOLGÁLATOS. Elég volt! (Kikapcsolja a hangot.) Mondd, Cunci, honnan tudtad, hogy az a hajtincs nekem néha belóg? Honnan tudtad még ezt is?

CUNCI. Éreztem. A hangodból csakis így tudtalak elképzelni. Azzal a hajtinccsel, olajbarnán és kékszeműen. S a vékony, vadászgató ujjaiddal. Na és én?

SZOLGÁLATOS.  Gyöngyházfényű nyakad van, és a hajad, gondolom, vörös.

CUNCI. Ó, te kis csibész! Na mondd, hány óra van, mennyi van még négyig?

SZOLGÁLATOS. Kettő felé jár. Kezdik az álmatlanok. Az álmatlanok, akiket meg kell nyugtatnom a barátságos hangommal, s azzal, hogy tulajdonképpen én sem alszom.

CUNCI. Nem érdekelnek az álmatlan barátaid. Mennyi van még négyig, hogy vessünk véget a gyalázatnak?

SZOLGÁLATOS. Hát nem éppen barátaim… De mondd, hogyan vetünk véget a gyalázatnak?

CUNCI. Csak úgy. Egyszerűen.

SZOLGÁLATOS. … Úgy egyszerűen.

CUNCI. Pofonegyszerűen. Négykor, amikor kilépsz a kapun a hajnali, lilás fénybe, szemedbe lógó tincseid mögül a város helyett engem pillantasz meg, amint a szemközti járdáról feléd indulok az üres téren. Megismersz majd a vörös hajamról.

SZOLGÁLATOS. Négykor a téren…

CUNCI. Igen. És úgy teszünk, mintha nem ismernénk egymást. Te csak úgy fölcsípsz, és elindulunk a buszállomás felé, hogy a négytízessel eltűnjünk valamerre. Én közben még vonakodom is egy kicsit, hogy: „Nem tudom, fel lehet-e engem csak úgy csípni ilyen szokatlan órában?” De te erőszakosan markolsz egyet a karomon: „Semmi. Most megyünk és véget vetünk a gyalázatnak, hisz itt állok harminchárom éves fővel… Csakugyan harminchárom éves vagyok és nővel még nem voltam.”

SZOLGÁLATOS. … Hiszen itt állok harminchárom éves fővel…

CUNCI. … és végre van egy kis időm…

SZOLGÁLATOS. … és végre van egy kis időm.

CUNCI. Mondom: „Na, jól van, meglátjuk.” Mire te: „Akkor nyomás ki a végállomásra. Tudok egy kis erdőt, anyám mutatta egyszer a vonatból. Egy klassz kicsi helyet, madarakkal. Madarat akarok fogni.”

SZOLGÁLATOS. Madarat akarok fogni.

CUNCI. A négytízessel négytízkor alig utaznak. Kapukulcsod ezúttal hidegen lapul a zsebedben, ujjaidnak más elfoglaltságról gondoskodunk. A végállomás felől aztán vesszük az irányt be az erdő felé. Még az üres réten tartunk, amikor vaskos célzásokba foglalod panaszaidat: „Ó, Cunci, látod, milyen kár, hogy te nem vagy fiú, én meg lány, mert akkor most mekkorát smacizhatnánk.”

SZOLGÁLATOS. Smaci, az mi?

CUNCI. Körülbelül az, hogy vékony, barna ujjaid keresgélően elmozdulnak. Megkérdezem: „Hova, hova, mi ez a vadorzó stílus?” Te csak bámulod a bizonyos gyöngyházfényű bőrömet: „Csak úgy erre jártam”, motyogod zavartan. „Csak úgy? Ez igazán jó. És mi célból, ha szabad kérdeznem?” „Madárfogási célból”, motyogod.

SZOLGÁLATOS. Motyogom?

CUNCI. Motyogod, mert odavagy. Továbbá föl fog kelni a nap, a fű sárgásan izzani kezd, s a távolban a város fölött, az öttízes és az öthúszas fölött a  kéményekből mint távozó nagy halak úsznak elő a koszosabbnál koszosabb lila felhők. De a fű, az izzik, zöldessárgán izzik s fölötte kigombolunk egy bordó inget. Közeledő ujjaimtól elforrósulsz: „Ha most kiihatnálak, mint egy pohár vizet, hisz ez már aligha igaz…”

SZOLGÁLATOS (az asztalra csuklik). Elég!

CUNCI (célratörően folytatja). „Hogyne volna igaz”, mondom, „csakhogy mégis csoda. Csoda, Szolgi, hogy mit tudsz te szólni ehhez a bőrhöz. Hiszen valljuk meg, ha jól számolok, régóta elrúgtam már az ötvenet…”

SZOLGÁLATOS (hallgat).

CUNCI. S aztán úgy dél felé, ezen még egyre csodálkozva, a tizenegytízessel vagy a tizenegyhúszassal bevonulunk reggelizni.

SZOLGÁLATOS (hallgat).

CUNCI. Egy kis villásreggelire. Vert tejre és majonézes salátára…

SZOLGÁLATOS (megtörten). Mintha velem történt volna valami. Velem most történt valami.

CUNCI (szigorúan). Tessék? Nem értem.

SZOLGÁLATOS. Azt hiszem, velem történt valami.

CUNCI. Na micsoda?

SZOLGÁLATOS. Valami. Nem tudom, micsoda. Valami fojtó. Valami meleg, valami hideg. Valami hideg, valami meleg.

CUNCI (hosszabb szünet után lassan, egyre közömbösebb hangon). Ja, szinte sejtettem! Történt valami? Szóval így állunk.

SZOLGÁLATOS. Mindjárt megmagyarázom.

CUNCI. Ugyan, hagyd. Ismerlek. Most már tudom, kicsoda vagy.

SZOLGÁLATOS (hevesebben). Nem tudhatod. Nem tudhatod.

CUNCI (hangja fokozatosan elveszíti kilengéseit, úgy hallatszik, mintha egy hosszú folyosón távozva, inkább csak magának válaszolna). Ó, hagyd ismerlek.

SZOLGÁLATOS. Na jó. De most gyere. Gyere hamar, találjunk ki valamit. Valami végérvényeset.

CUNCI. Jaj, de furcsa. Hiszen ez egészen furcsa.

SZOLGÁLATOS. Várlak háromkor a kapuban.

CUNCI. Furcsa kisfiú voltál. Vagy már nem is tudom.

SZOLGÁLATOS (kapkodva). Háromra a kapuban, s eltűnünk a háromtízessel vagy háromhúszassa1 a végállomások felé. A végállomások felé, ahonnan kitűnő kilátás nyílik távozó nagy halaidra. A lilákra, ahogy mondtad… Eljössz-e háromra?

CUNCI. Háromra. Lehet. Mit mondjak? Igen is, meg nem is.

SZOLGÁLATOS. Hogyhogy?

CUNCI. Hisz hallottad, mi a helyzet. Régóta elrúgtam már az ötvenet. Ügyelnem kell magamra.

SZOLGÁLATOS. Gyere, mert ismerlek. Indulunk a…

CUNCI. Ismersz? Ha meglátsz, elájulsz!

SZOLGÁLATOS. Ismerem a nyakadat, ismerem az egész vadászterületet…

CUNCI. Ha hozzám érsz, elájulsz!

SZOLGÁLATOS. A háromtízessel loholunk, az erdőbe, tudod, amit anyám mutatott a vonatból…

CUNCI. Az az erdő! Ha meglátod, elájulsz!

SZOLGÁLATOS. Cunci!

CUNCI. Hogy is volt? Egy kicsit furcsa volt. Egy kicsit ostoba volt.

SZOLGÁLATOS (kiabálva). Fél háromra a kapuban!

CUNCI. Még mit mondjak?

SZOLGÁLATOS. Rohanok. Várlak a kapuban.

CUNCI. Mit is mondhatnék még magának? Esetleg majd egyszer még megkeresem.

SZOLGÁLATOS. Hé! Kivel beszélek?

CUNCI. Én csak beszélgetni akartam…

SZOLGÁLATOS. Cunci!

CUNCI. És egy kicsit beszélgettünk is…

SZOLGÁLATOS. … és még valami…

CUNCI. … Ez az igazság. Csak ennyi történt.

SZOLGÁLATOS (kiabálva). … és még valamit!

CUNCI. Ennyi, ennyi.

SZOLGÁLATOS. … Valamit… A nevemet! Halló! A rendes nevem, az nekem… az… Várj! Egy pillanat. Eszembe jut… A rendes nevem mindjárt eszembe jut. A rendes nevem nekem mindjárt eszembe jut. Az én nevem… (A beszélgetést jelző lámpa kialszik, fölhangzik a telefonból ismert, üres vonalat jelző búgó hang.)

SZOLGÁLATOS (ordítva). Halló, halló, halló! (A komputerhez:) Komputer. Fehér gyöngyházfényű nyaka volt, a haja pedig vörös. Kivel beszélgettem?

KOMPUTER. Ön Cuncival, a nőkomputerrel beszélgetett. Ön egy éltes, kitanult bestia komputerrel beszélgetett. (Az irodában lassan kihuny minden fény.)

HANG. Ez már a jövő hét?

HANG. A keselyű nagyon éhes?

HANG. Aki árva, annak nincsen apja? (Generálsötét.)

HANG. Harminchárom éves vagyok, éjszakai szolgálatos. A felvilágosító irodában dolgozom. Harminchárom éves vagyok, éjszakai szolgálatos. Ki vagyok én?

KOMPUTER. Ön az éjszakai szolgálatos.

(Elképzelésünknek vége.)