Hallgat bokor, fa

(1) Sajgó lyukakba szakadt a fény, ragyog a kukacos alma.   (2) Pittyeg, felrebben, néz a rigó: „Mi tetszik?… Mindent megettem”.   (3) Sohase lesz kész, csak folyton leszakad a befejezett rész.   (4) Mennék, ha hagynál. Ha nem mondogatnád, hogy „magad maradtál”.   (5) Vakító fényfal. Nincs is pontos szavam rá, csak hó, nap, meghal.   (6) Fagyott galamb lóg a tornyon. De akkor a harang kiért szól?   (7) Hallgat bokor, fa, a nehezét ráhagyja emberre, napra.   (8) Megroskadt. Csöpög. Én azt mondom, szerelem. Te azt, hogy a csönd.   (9) A csontig-ködben vízbe esett madár sír, csapkod közöttem.