Dióhéj

(1) Lecsúszó szoknya, meg-megakad a táj, de senki se fogja.   (2) Elszáll fölötte, szétfröccsen a hegy mögött az idő pöttye.   (3) Október-sárga, beleütve a mélykék mosatlan tálba.   (4) Ha robbantás van, mindig ott marad egy nagy kő a bordában.   (5) Állati műnem, a dráma novellává bűzlik a fűben.   (6) Átkiabálnak, igen! látszik a ránc, de az is egy állat.   (7) Több szerénységet! Tátog a haldoklóból az üres fészek.   (8) Hogyha költészet, a galaxisok is csak fájó testrészek.   (9) Kifúrt dióhéj lyukán visszagyömöszölt darált dióbél.