Kavics

(1) A másik ember, a titkos kapcsolat a reménytelennel.   (2) A fán a kéreg, ahogy a belőled nőtt ölelést érzed.   (3) A szeg a fába, hogy összerezzenjen a föld minden ága.   (4) A sok külön seb, mintha akaratodon múlna a végzet.   (5) A képzelt összes, hogy akkor pincét, padlást kilevegőztetsz.   (6) Nyeletlen bicska penge nélkül, a semmit, hogy bizonyítsa.   (7) A mozdulat, hogy egy almában, egy kézben még megkapaszkodj.   (8) A szem szemedben, hogy ugyanazzal nézed, hát van, csak nincsen.   (9) Egy-egy kavicsba, hogy az ég minden könnye bele van sírva.