Kert

(1) Az eb egyszer csak úgy tett, mint aki sántít. Sajnos, megfogtad.   (2) Az elfelejtett félelem kísértete járja a kertet.   (3) Kőben a szellem, ágaskodik a semmi a semmi ellen.   (4) A fájdalomban részenként szól a test, de az egész ott van.   (5) Hogy romlik benne, ő maga jelentgeti: a bomló elme.   (6) Hatvanöt év mi? Hogy a hatvanadiktól nem kell már félni?   (7) Évszázad? Ezred? Örökkévalóság, ha van még egy perced.   (8) Boldog karácsony, húsz század pelenkái lógnak a rácson.   (9) Mikor a poklok fenekére érsz, jössz rá, hogy a menny megvolt.