Olvad, odafagy

(1) Tűvel szurkálja, szitán át hullik a hó zsibbadó tájra.   (2) Nedves az orra, levizel mindent, aztán meg-megszagolja.   (3) Üti a tálba, hetek óta sehol a tojás sárgája.   (4) Olvad, odafagy. Alacsony kályha mellől süt a téli nap.   (5) A farakásban halált túlélő, önző odaadás van.   (6) Nem emlékezni, tudni csak, hogy ok nélkül nem vész el semmi.   (7) Hófüggöny föl, le. Tomboló tengert játszik az udvar öble.   (8) Ceruza? Papír? Mit ér, ha a hóra a rigó lába ír?   (9) Gombot kötni rá, eldugni a semmit az árnyéka alá.