Fagy, hó, macskanyom

(1) Nyikorgó küszöb ne ríj, tudom, ki ment el, s hogy senki se jött.   (2) Fagy, hó, macskanyom. Mint az egér pislogok ki az ablakon.   (3) Föld, ember és ég. Három lábú kerékbe tördel a kétség.   (4) Nevetem s hagyom, fagyjon csak be a hóba egy-egy durva nyom.   (5) Ha csak képzeled, a hóról is elhiszem, hogy megégetett.   (6) A lengedező lyukas lobogón néz át egy havas fenyő.   (7) A jég nem felejt. A legszebb járdából is szétfagy a selejt.   (8) A szívemig ér, csüng a fán egy önmagát túlélő levél.   (9) A nappal flörtöl, ki-kikacsint a göröngy a hómezőből.