A mezei futás díját irigyli
összefolynak a mélyedésben, |
ragyognak, mint az ürülékem, |
mulandók, mint a hatalom, |
|
macska leszek, betakarom, |
nehogy valaki belelépjen, |
akkor se, ha egyedül érzem, |
|
hisz akármilyen nagy halom, |
fordulat lesz csak a mesében: |
feszítettek az árnyékszéken, |
mint első kocsis a bakon, |
|
mert azon onnan semmi nyom, |
és azon innen semmi érdem. |
|
|
|