A „nagy bumm”

Amikor megint előmászott, elnéztem a tetűt, ahogy megmozdította a világot, és rendületlen dolgozott. Jött-ment, csípett és vakarózott, mintha a bőrén valami elindult volna, mert a dolgot ott sem lehet halasztani. S az a valami, az is mintha mászkálna rajta valami, ijedten figyelt oda-vissza: rajta is volna valami? S azon onnan, sőt, azon onnan minden, amin még valami, megfeszültek egy mozdulatban, a tetűket kiirtani. S ím odalenn, hol nincs már semmi, csupán a „nagy bumm” közepe, elkezd valami mocorogni, és megindul visszafele.