Az idegenvezető magánügyei

Este, uram, a mi kis városunk kitüremlik a széleken, megkel, mint a kenyér, talán a tévétől, talán a három deka élesztőtől, amit a kukába vág valaki vacsora után, mert megnyúlt, beszáradt, vagy véletlenül összemarkolja a parízer és a kocka- sajt papírjával, netán azt akarja játszani, hogy, mondjuk, Iránnal, Mozambikkal meg Nicaraguával szárnyal, miközben átalussza a főműsort megint, s fogalma sincs arról, hogy mi történik a szomszéd házban, nem érzi, hogy a Kárpát-medence jelű szakajtóból kilóg a lába, s mindegy, hogy álma vagy ébrenléte igazi, akkor is szárny viszi, ha mostanában hajnali háromkor vagy három után néhány perccel, de legkésőbb fél négykor minden éjjel fölébred, méghozzá arra, hogy nagyon feszül, sőt, néha fáj már a húgyhólyagja, s hiába fordul át, mondjuk, a másik oldalára, halaszthatatlanul ki kell mennie a dolgára, s tudja, uram, aki a további részleteket nem ismeri, s laikus, mint én, azt gondolja, hogy ez a megfázás, az öregedés jele, és nem álom vagy élesztő következménye, hiszen eleddig nem kellett neki, s ha igen, azt elfelejtette vagy kompenzálta reggelig, mindenesetre nem kotyogta el másoknak, akik legtöbbször maguk is, hiszen tükör már minden porcikánk, uram, s mostanában mindannyian a szokásosnál több gyógyszert, óvszert, élesztőt és sört fogyasztunk este, hogy figyelhessünk a hírekre, meg arra, amikor azt mondják, hogy nem rólunk van szó, de borzasztó hiba volna, ha összekevernénk a húgyhólyag meg a szakajtó ügyét, és azt hinnénk, hogy az ezért, vagy megfordítva, uram, hiszen mindennek törvénye van, bár a történelem önfegyelem kérdése is, és aki az ágyba vizel, általában beteg, hallgatjuk hát a híreket, onnan a széleken, akkor is, ha már nincs adás, így később fekszünk le, s talán elmarad a hajnali szaladás, alhatunk reggelig, ahogy más nemzetek, habár nem ezt akartam mondani, uram, és ön meglepődhet megint, meglepetést színlelhet, hogy jön ide, ami trójai faló? ezt kérdem magam is, talán világosabb lesz a mondanivaló.