Sírni szeretnénk, mint az emberek
Majd megjöttök, hogy melegedjetek, |
levetitek a fagyos maskarát, |
nem firtatjátok többé, ki a szebb, |
ki a gonoszabb, ki az ostobább, |
|
a legnagyobb bűnös is megbocsát, |
és nem érti, hogy mitől van meleg, |
állati szag tölti be a szobát, |
sírni szeretnénk, mint az emberek, |
|
majd megtaláljuk, ami elveszett, |
mert mindenki elveszti önmagát, |
végtelenben dobogó egyszeregy, |
folyamatos lesz megint a világ, |
|
majd nézzük egymást, mint a katonák, |
akik túlélték, amit nem lehet. |
|
|
|