Bezártam ajtót, ablakot
Félek, mert már nem szeretek, |
létezem csak, mint a kövek. |
|
Egy bombához több a közöm, |
mint ahhoz, ki visszaköszön. |
|
ha nincs lombja, nincs madara. |
|
Mennék feléd, jönnél ide, |
de nem mozdul meg senki se. |
|
nem hiányzom, ha meghalok. |
|
mert megint minden lehetek. |
|
És elindulok, mint a vak, |
|
|
|