Ki hitte volna?

Beteljesült. Zöld púpja ormán virágok csatárlánca. Az ég átlátszó tenyere alól felszáll egy madár. Lábán a véraláfutást gyűrűzték végtelennel, csőrében fűszál. Megcsípem magam, szerszámaimat tisztítom, ékelem. Frissen hantolt kacatjaimon csikónyerítés-koszorú. Kidobtam a kötelet, fönnakadt, kúszik rajta felfelé könnyedén kedvem, a pókhasú. Most lehet újra kezdeni űrlap-kitöltést, életet. Jácintok sövénye mögött a tél ellenségeimnél lakik. Ki hitte volna? – vizsgálom magam. Páncél-hátú bogarak cipelik a nap halottjait.