Nem láttam a tengert

Nem láttam a tengert, csak combjaitokat, a jövő kétágú útvonalát, a végtelen fehér pilléreit. Nem láttam a tengert, csak nagyanyáimat simára gyalult deszkák iramával elsiklani a láthatár alatt. Nem láttam a tengert, csak fiam szemét, benne az egyetlen aranyhidat, a tengerre toborzó hirdetést. A reggeleknek sóíze van. Menetrend szerint befutnak az órák, kikötnek kirakódnak. Viszik, amit találnak. Kikérdeznek, szerelmet, halált elintéznek, és láttamozzák arcomat. Mit küldjek a múlt vizeire? Mulasztásaim leltárkönyveit? Szándékaim anyakönyvi kivonatát? A tenyeremet tegező kapát? Az elbuktató ökörnyálat? A megmászott szakadékok fényképeit? Tetteim átnyúlnak felettem. Az idő soros járatai lebélyegezve mindent visszahoznak. Meghozták ezt a napot is. Fehérre festve arcomat a tenger sóízű üzenetével.