Amíg

Szívdobbanásnyi ideig, addig sem, csak amíg a szív a nyomás és szívás között megáll, amíg a tűszúrás érzete eljut az agyig, az ismeretlen sáv, holtpont, a köztes idő karcán engedtem el, kívül a tudatos világ határán, választottaknak derengő tartományban, ahová ő se látott akkor, csak berontott csattogó patákkal, fegyvert, sisakot villogtatva nyomult utánam, hátráló után, haddá sötétült országa előtt hanyattvágódni, szétterülni, kardélű fűvé hegyesedni kényszerített, megfeszült bennem, mint atya a tékozló fiúban, ki megadtam magam szívdobbanásnyi ideig, addig sem, csak amíg a szív a nyomás és szívás között megáll, amíg a tűszúrás érzete eljut az agyig.