O.

O., a fiatal faültető, gyermekkorában szakácsnak készült. Egyszer azonban, a nevezetes ÜLTESS FÁT, HOGYHA MÁST NEM, LOMBOT ÁD! mozgalom kezdeti időszakában „Ehető falevelek” címmel olyan sikeres iskolai dolgozatot írt, hogy az a mozgalom központi lapja ÚJ TEHETSÉGEINK rovatában is megjelent. Az újságnak O. tanítója küldte el a dolgozatot, s ugyancsak ő volt, aki régi mondását: „Olvasd a szakácskönyvet!” ezután mind gyakrabban cserélte fel az „Ültess fát!” köszöntéssel.

O. hamarosan a helyi faültető egyesület aktívája, majd vezetőségi tagja lett, s ha a levegő páratartalma és a légnyomás kedvezően hatott rá, időnként formás kis tudósításokat küldözgetett a központi lapnak. Senki sem vette észre, amikor végleg abbahagyta a faültetést. Írásai annyira „életszerűek” maradtak, hogy a központi lap továbbra is a FIATAL FAÜLTETŐK ÍRJÁK rovatban közölte őket.

Akkor bukott le, amikor önbizalma teljében az „Ültess fát!” köszöntést mellőzve, egyik dolgozatát „Olvasd a szakácskönyvet!” felszólítással fejezte be.