I.

I. – fej. Abban az értelemben, ahogy a tudósok eljövendő korok embereit elképzelik. A végtagok, az anyagcsere szervei a rendellenes használat, a minimális igénybevétel miatt elsatnyultak, visszafejlődtek. Ezzel egy időben az agy folyamatosan növekvő térfogata kitágította, mondhatnánk felfújta a koponyát. I. végtagjai, akár a póklábak vagy az érett tök száradó indája, lényegtelenek, – feje, mint a világmindenség. Tejútrendszerek, üstökösök, csillagok, bolygók, körülöttük a végtelen világűrrel. Minden a helyén, minden az égi mechanika törvényeinek engedelmeskedik. Karambol kizárva.

Az agyállomány alján, körülbelül a fogakkal egy vonalban helyezkedik el a Föld. Róla nézve, ha I. beindítja, gigászinak, néha félelmetesnek tűnik a mechanizmus a sötétben száguldó, ragyogó vagy pislákoló égitestekkel.

I. az embereket is az égi geometria szerint osztályozza, helyezi el a világban. – Csak a bolygókat engedi maga köré.