Első napok a városban

Minek jöttél? Senkise hívott! Elegen vagyunk. Sziszegik szemek kertjébe idomított kígyók, megvadult idegek, párologják idegen arcok közönyös állóvizei, rekedt, nem is létező hangosbemondó repeszti vele az eget, kipufogócsövek gomolygó bűze böködi orrlyukadba, lelkiismereted árvize agyad gátjaira sodorja, és bámulsz a tegnapi partra… Minek jöttél? Senkise hívott! Húsvétra gyűjtött álmaidra ráül kotolni a valóság, s költ majd arcodra rideg függönyt, füledbe hangtompító vattát, szeges ideget, könyököt, vágynak meleg falusi estét, jószagú erdőt, üdezöld sóskázó rétet, frissvízű gyerekkort… Kakukfiók! Kakukfiók! Ordítod majd, ha megpillantod.