Keserves
| Mi úgy dolgoztunk, mint az állatok. |
| Korbács alatt kifulladásig, |
| becsületből megszakadásig. |
| Mi nem tudtunk dolgozni megtanulni.
|
|
| Tenyerünk, mint a csordajárás |
| tankcsapásokkal kicifrázva. |
| Úgy feszültünk a vetett ágyra, |
|
| Minket akárki megalázhatott, |
| mi csak magunkat pusztítottuk. |
| Szerszámainkkal társalogtunk, |
| ha nagyon hiányzott a szabadság. |
|
| Megerőltetett kasza-nyakak, |
| törött cséphadarók, kapák |
| ha egyszer szétordítanák, |
| hogyan maradt meg nemzet, ország… |
|
| Fegyverrel mindig félig győztünk. |
| Munkában minden fegyvert álltunk. |
| Ráment emberi méltóságunk, |
| de az életet megtartottuk. |
|
| Akik a sírt majd körülállják, |
| fiaink régen megtagadtak, |
| – nem halál s fegyveres hatalmak – |
| ez pecsételi meg a sorsunk. |
|
|
|