Mi jöhet még?

Bekeretez a tél: körülvág, fehér mezőbe ragaszt derékszögben fémlemezeket fejem fölé kampót szegez fölakaszthat becsomagolhat arcom már alig változik nagy olvadások idején tükre még fáknak szarvasoknak aszályban megrepedezik kitátott száj lesz szakadék falevél-hámréteg alól szemem nedve még ki-kicsillan de homlokom decemberi fák ráncait ölelgeti lezárva végérvényesen. Melltől lefelé hó alatt még megfeszülnek a gyökerek nyilaznak intézkednek gének postástáskáiból kivesznek egy-egy levelet küldik a liftet telefonoznak hisznek valamiben végleges ujjlenyomatok szobrok felszeletelt napok szitakötőszárnyak redőzete képszerű állapotom alatt törvénykeznek teszik a dolguk. Fehér ingemen díszzsebkendőmön piros rózsa lenyomata hő stigmája kín lúdbőrzése átüt őseim szívverése átüt a Tejút ritmusa a hold gombjával begomboltan pórusaimban csillagokkal a képen én vagyok mi jöhet még? egy kupola tüzes keréken? egy autóbusz menetrenddel céllal iránnyal? mediterrán kézszorítások? mediterrán arcok esői?