Vaskorszak
| kicsavarta eldugta csillagait |
|
Egymás örömére
| eleresztett luftballon-arcok |
| Tiszta vagyok, mint a tavaszi ég, |
| Nem voltam rosszabb nálatok, |
| ha kő repült, azt mondtam: madár, |
| kezdődik a fák felvonulása. |
| Nem vagyok különb nálatok: |
| fiamnak szólítom a jövőt, |
| alkalom a megaláztatásra. |
| A bor dagálya hiába emel, |
| ahány talaj, annyi világ, |
| Szétpukkadt műanyag-fejek |
| idegen világok képviselői |
| ülünk e fordított értekezleten. |
| Egymás örömére kellene emlékeznünk, |
|
December
| születésnapomra újra meg újra |
| kapcsolataink gerendáihoz |
| megegyezésünk nélkül mérték |
| Európa családi asztalánál |
| üvegcsillár a gyerekkor egén |
|
Fölmondom a pásztorkodást
| Kushadjatok lábamhoz bölcs tanácsok, |
| ajándék-kutyák, gyülevész állataim, |
| csak fogaitok nyoma, hátborzongató |
| farkcsóválástok, hangotok kakofóniája, |
| kiszolgáltatottságom bizonyítékai |
| fölmondom a pásztorkodást, ólaitokat |
| összetöröm, farkasokat állítok ajtóm elé, |
| szétmarni erre-irányuló nézésteket is. |
| Mindig dögszagra jöttetek, a bolhák |
| kimásznak belőletek, ha agonizáltok, |
| ti betegágyamhoz ültetek, légycsapó |
| nyelvetekkel szememet paskoltátok. |
| Ti voltatok mindig az okosak, |
| szagáról ismertétek a jó utat, |
| szimatoltátok az egyetlen megoldást, |
| haraptátok apáim gerincét, ugattátok: |
| van mellékút a Golgotára, van helikopter |
| kimenteni Dózsát a tüzes trónról, |
| de a porondról elinaltatok, statiszták. |
| Pusztuljatok szemem elől! |
|
Miközben
| egy felfordított almásláda |
| és egy széttaposott sárgarépa |
| március negyedikén este hatkor |
| meg kellene írnom a kettes számú |
| pontos verset az alkonyatról |
| miközben tél és nyár között |
| munkahely és otthon között |
| miközben Ég és Föld között |
| én a Nagy Szendvics közepe |
| túl a csaláson csalatáson |
| hogy holtomig együtt maradhatunk |
| fején a százkilencven méteres |
| arcán a szürke körszakállt |
| mellén a kivilágított rendjeleket |
| százötvenezer sors között |
| hogy elpusztíthatnám magam |
| március negyedikén este hatkor |
| meg kellene írnom a kettes számú |
| pontos verset az alkonyatról. |
|
Kórházi sorok
| változtat vérré vizeletté |
| higgyem hogy nem választhatok |
| higgyem hogy nedveim komoly |
| higgyem hogy nem árulnak el |
| higgyem hogy fogaim közül |
|
Átfúj rajtam a szél
| mint bekerített nappalaimon, |
| porral dörzsöli bordáimat, |
| fényesedjenek át a bőrön, |
| hogy emlékezzem a történelemre. |
|
| lobogós papírsárkányt, szemetet, |
| tiszavirágot, talpalt könyököt, |
| tiszta lapot, rozsdabarna hitet, |
| mint rostát ütögető asszonyok. |
|
| fák és nyitott ablakok közelébe, |
| felfűz, mint a lombot, a házat, |
| felfűz a Nagy Paprikafüzérre, |
| s kiakaszt egy bolygó műemlék |
|
|
Savászana
| Ernyedj el, kéz! Ernyedj el, test! |
|
| Úgy! Belül csend van és sötét. |
| eszmélni kezd egy régi rét. |
|
| öreg parasztok szántanak. |
| Nagyon messze, nesztelenül. |
|
| Felül, felettem kék az ég. |
|
| Közöttem ménes porzik át, |
| zene szól alig hallhatón. |
| És összeérnek fenn a fák. |
|
|
Mi jöhet még?
| Bekeretez a tél: körülvág, |
| derékszögben fémlemezeket |
| fölakaszthat becsomagolhat |
| tükre még fáknak szarvasoknak |
| kitátott száj lesz szakadék |
| szemem nedve még ki-kicsillan |
|
| Melltől lefelé hó alatt még |
| kivesznek egy-egy levelet |
| küldik a liftet telefonoznak |
| szobrok felszeletelt napok |
| szitakötőszárnyak redőzete |
| törvénykeznek teszik a dolguk. |
|
| Fehér ingemen díszzsebkendőmön |
| hő stigmája kín lúdbőrzése |
| a hold gombjával begomboltan |
| tüzes keréken? egy autóbusz |
| menetrenddel céllal iránnyal? |
| mediterrán kézszorítások? |
|
|
Egyenesek
| a bordázott vasúti sínpárt, |
| legyűrve a görbeség kínját, |
| a sorba tűzdelt villanyoszlopok |
| hetykeségét a falun végig, |
| ahogy a kusza ágakhoz szokott |
| szemek összhangját kicserélik, |
| a messzi nyárfákat, a táj |
| a csillagokig nyújtózó sugárt, |
| és az egyenes tekintetet, |
| a finom huzalt két szem között, |
| ahogy feszül, ragyog vagy megremeg, |
| s a szép egyenes szavakat, |
| pántjait minden közösségnek, |
| s nagy útjaink is összeérnek, |
| ahogy csupaszon égig érve |
| igent vagy nemet intenek. |
|
Lábujjhegyen, fehér süvegben
| Február kemény ingmelléről |
| a nyújtózkodó tisztaságot. |
|
| Belémvágnak a kék vitorlát |
| Nincs kegyelem, fotelban ülve |
| nem lehet sárkányt ereszteni. |
|
| Lábujjhegyen, fehér süvegben, |
| gyanakvás nélkül vallani, |
| hogy elkezdődött, hogy szűk az ing, |
|
|
|