Ahogy dobog bennem a láb
| s jön, jön közelebb a világ, |
| ha kicsit tovább maradok, |
| máris ott áll, hogy nincs tovább. |
|
| Ahogy dobog bennem a láb, |
| és kihagy, hogy nyomon vagyok, |
| egyszer csak megrázza magát, |
| s teljes fényében fölragyog. |
|
| s nem fájna, hogy ostobaság, |
| az a csúcs, hogy eljátssza, hogy, |
|
| Ahogy az egész rajtam át, |
|
|
|