Öt (magyar) limerick

Volt egy úr, lakhelye Keszthely.
Lucskosan ébredt föl reggel.
 
 „Tönkretesz ez a nő!” –
 
 intették. Mire ő:
„Ernyővel feküdjek, ember!?”
* * *
Ült az új rabtárs a cellában.
Körben a régiek, ahányan:
 
 „Ki dugott dutyiba?”
 
 „A konkurencia…
Olyan pénzt nyomtam, mint az állam.”
* * *
Zötyögött két ember szekéren.
„Nagyon zörög a kerék, kérem!” –
 
 kiabált az utas.
 
 Majd a kocsis: „Mi az?!…
Úgy zörög a kerék, nem értem?!”
* * *
Volt egy pun hadvezér, Hannibál.
Az újság azt írta, vége már.
 
 S egyszer csak… „Mi a kő?
 
 Közműdíj-beszedő?”
Csöngettek, s ott állt a kapunál.
* * *
Volt egy ős, úgy hívták, Botond.
Kanállal ette a betont.
 
 Egyszer úgy begerjedt,
 
 két kézzel bevert egy
bizánci érckaput… „Ne mondd?!”
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]