Dióhéj

1 Kifúrt dióhéj lyukán visszagyömöszölt darált dióbél.   2 Október-sárga, beleütve a mélykék mosatlan tálba.   3 Lecsúszó szoknya, meg-megakad a táj, de senki se fogja.   4 Állati műnem, a dráma novellává bűzlik a fűben.   5 Átkiabálnak, igen! látszik a ránc, de az is egy állat.   6 Ha robbantás van, mindig ott marad egy nagy kő a bordában.   7 Elszáll fölötte, szétfröccsen a hegy mögött az idő pöttye.   8 S megint a vatta: jobb-e a levélnek a fán, mint alatta?   9 Több szerénységet! Tátog a haldoklóból az üres fészek.