Önmagát szépen
(Napfogyatkozás, 1999. aug. 11.) |
| ahogy a diófalevelek között |
|
| És kisütött a fa alatt a zöld, |
| s megszólaltak a tücskök, |
|
| Ahogy a világ begombolódott, |
| s látni lehetett a hátulról kivilágított |
|
| S mintha a sötét szemüveg, |
| ő játszott volna csak veled, |
| levetted, s máris világosodott, melegedett. |
|
| Ahogy a valóság a mesében |
| augusztus tizenegyedikén délben. |
|
|
|