Szavak

Egy szál virágot csak, egy levelet, a zöld színt, a nedvet, a rostok mögötti surrogást, a mozgást csak, a semmiből csinál semmit szárnyalását, a mindenható hiányt, az elkövetni sokkal könnyebb, mint jóvá tenni ólmelegét, az önfeláldozó jelentéktelenség tágasságát, a legalsó tégla alatti eget csak, az áttetsző a világ, mint a hajnali ölelkezés sarokkövét, az érintés megadó ketrecét, ahonnan fölszáll, a temető krizantém-illatát, ahová lenyugszik, a savak megtartó ízét, a nyelv eladó házát csak, az életet és a halált csúfoló vázát csak, Uram, ahová egyenként beesnek a szavak.