Vér

Kiszorul, kiszorítja lassacskán önmagát, csak a vér, a titokzatos Mikulás-csomag lökődik, préselődik oda-vissza benne, mintha valamelyik őse valamit kifelejtett volna belőle, mintha valaki, aki már sohasem születik meg, türelmetlenül húzná, rángatná, várná a túloldalon, s mintha a lüktető se-itt-se-ott-ban fokról-fokra odaragadna a falhoz, megakadályozni a fényes megérkezést, mi több a sima átjutást is, mintha már annyi lenne a dolga csak, hogy jelenlétével hitelesítse a bíróságot, a boldog gyermeket, aki az ítéletet kimondja fölötte.