Idegolvadás

Idegolvadás. Ízlelgeti nyelve hegyén a szót. Ha kiköpi, az íze már akkor is a szájában marad. Vajon miért játszik vele a kora tavaszi simogatás? A langymeleg érintés, amitől izgalomba jön, megindul a völgybe a hegyoldal? Miért kacsint össze a vénemberrel a buszon, aki kihívóan néz (fixíroz?) egy szép fiatal nőt, s közben azt meséli, hogy az ibolya idén a hó alatt kinyílt? „Mint a kililult hófolt, mint az üveges (?) tekintet, egyszer csak ott volt.” Miért billen meg, mint a teli lavór víz, amikor a nő mosolyogva leszáll? Miért loccsan ki belőle az öröm, mikor a sofőr hirtelen visszarántja a kormányt, s a vér elönti a hajszálereket? S miért neveti, hogy valamely nyelvész, aki a fagyért felelős, megint bolondnak nevezi majd?